Az immár tizenkilencedik alkalommal, április 24-27. között megrendezett Ultrabalatonon ismét erős csapattal képviselte magát a Veolia Energia Magyarország Zrt. Idén öt csapat és egy egyéni induló állt rajthoz, hogy körbefussa a magyar tengert. A résztvevők életre szóló élményekkel és kiváló eredményekkel tértek haza.
A több mint 28.000 indulót számláló verseny mára Közép-Európa egyik legnagyobb futóeseményévé nőtte ki magát. A 211 kilométeres távot egyénileg vagy csapatban is teljesíthették a vállalkozó szellemű futók. Nagy örömünkre egyre több Veoliás munkatárs csatlakozik ehhez a különleges megmérettetéshez – sőt, idén először egy kollégánk önállóan is nekivágott a Balaton megkerülésének.
A résztvevők nemcsak sportteljesítményükkel mutattak példát, hanem társadalmi felelősségvállalásukkal is. A BioTechUSA NN Ultrabalaton Charity szervezésében hetedik éve van lehetőség arra, hogy a futók időmérő chipjeik letéti díját karitatív célokra ajánlják fel. A Veolia csapatai minden évben aktív résztvevői ennek a kezdeményezésnek, és most sem volt ez másként.
Öt csapat, öt kiváló teljesítmény
A Veolia Magyarország képviseletében az alábbi csapatok vágtak neki a távnak:
Veolia Energia Gepárdok – 19:51:17
Veolia Energia Gazellák – 19:54:35
Veolia–Bakonyi betyárok – 20:17:24
Szegedi Víz- és Futóművek – 20:51:58
Spurizó Szegedi Vízművesek – 21:00:31
Az élménybeszámolók tanúsága szerint a versenyhangulat idén is felülmúlta az elvárásokat – zenés frissítőpontokkal, egymást bíztató futókkal és számos emlékezetes pillanattal.
Tóth Enikő jogi asszisztens első alkalommal vett részt a Veolia Energia Gazellák csapatában, és mint mondta: „Az Ultrabalatonon rendkívül szuper csapatunk volt a kollégákkal, nagyon jókat beszélgettünk egy-egy szakasz között, nem beszélve arról, hogy sokszor találkoztunk akár futás közben is a többi Veoliás futóval.” (…) „Ez volt az első Ultrabalatonom, de biztos, hogy nem az utolsó.”
A pécsi erőműben gépjárművezetőként dolgozó Hetesi Richárd, a Veolia Energia Gepárdok oszlopos tagja idén hatodik alkalommal teljesítette a távot, és izgatottan várja a következő megmérettetést: „Mivel jövőre a XX. Ultrabalatont rendezik meg, mindenképpen szeretnék részt venni ezen a jubileumi versenyen, remélem emlékezetes élmény lesz!”
A nemzetközi csapatszellem jegyében csatlakozott újra a Veolia Gazellákhoz Nikola Savković, a szerbiai Veolia Waste Vinča Operator munkatársa, aki egy LinkedIn-posztban mondott köszönetet csapattársainak a közös élményért.
160 kilométer tanulsága – Interjú Csábrák Andrással
A Veolia idei egyéni indulója, Csábrák András környezetvédelmi referens már harmadik alkalommal állt rajthoz a teljes táv megtételére. Bár a célvonal átlépése most nem sikerült, története mégis példaértékű. Az alábbiakban Szellár-Gátszegi Hajnalka kollégánk interjúját olvashatják, amelyben András megosztja tapasztalatait a versenyről.
Szellár-Gátszegi Hajnalka: Mi vitte rá, hogy harmadszor is odaálljon a rajthoz?
Csábrák András: Nem futok minden évben UB-t. Nagy kihívásnak tartom, komoly felkészülés kell a teljesítéshez. Minden évben futok 3-4 ultraversenyt, de a Balatont körbefutni egy nagyon különleges érzés, amit már 2018-ban és 2022-ben is sikerült átélnem. Ez mindig komoly egész éves tervezést jelent, mind edzéstervezési, mind mentális, mind fizikai oldalról. Miért indultam idén? Egyszerűen csak át akarom élni ezt az élményt újra és újra.
Sz-G. H.: Változtatott-e valamit a felkészülésen a korábbi két egyéni teljesítés után?
Cs.A.: Fizikálisan alapvetően nem. Heti 80-100 km futás, és kiegészítésként erősítő edzések. Bár a futás, és különösen az ultrafutás, folyamatos tapasztalással és tanulási folyamattal jár. Akár évekbe is telhet például a megfelelő frissítési program kidolgozása. Ezen pl. idén némiképp módosítottam, mivel február óta újra edzői segítséggel készülök.
Sz-G. H.: Hogy élte meg az idei Ultrabalatont?
Cs.A.: Elég vegyes volt a kezdés. A verseny előtti héten lebetegedtem. Láz, fekvés stb. A verseny előtt egy héttel még a rajthoz állásom is kérdéses volt. Szerencsére össze tudtam magam szedni, de mire sikerült, addigra a betervezett bringás kísérőm lett beteg, úgyhogy végül kerékpáros kíséret nélkül kellett nekivágjak. Szóval már az indulás is nehezen állt össze, de összeszedtem magam, és odaálltam a rajthoz. A verseny alatt egyébként jól mentek a dolgok. Mind az időjárás, mind a tervezett frissítés, a pulzus és a tempó tekintetében is. 150 kilométerig kimondottan pozitív volt a dolog. Akkor még úgy tűnt, hogy ezzel a tempóval 24 és fél óra alatt beérek, ami kb. 4 órával jobb eredmény lett volna az előző évekhez képest. Aztán sajnos jött egy elég makacs és fájdalmas combizom húzódás, ami miatt lelassultam. Reménykedtem, hogy nem fog hátráltatni, de sajnos egyre jobban fájt, míg végül a futás már nem nagyon akart menni. Ezért Siófok-Sóstónál 160 kilométernél, 51 kilométerrel a cél előtt meg kellett hoznom egy nehéz döntést: idén itt fejeztem be a versenyt.
Sz-G. H.: Mennyire nehéz meghozni ezt a döntést?
Cs.A.: Természetesen akkor ott nagyon nehéz. A szívem vinne tovább és tovább, de muszáj racionálisan is gondolkodni. Ilyenkor az ember először dühös lesz, majd elkeseredik, de aztán komolyan el kell kezdeni mérlegelni a lehetőségeket. Vagy kiszállok vagy a „valahogy majd csak beérek” opciót választom. Ez esetben kockáztatok akár egy komolyabb sérülést is. Vagy úgy döntök megállok, azt szem előtt tartva, hogy az évben előttem van még 3 komoly verseny, amin szeretnék elindulni és amire rendbe kell jöjjek. A legközelebbi június 28-án Ultra Tisza-tó 130 kilométerrel. Ezt vettem alapul amikor meghoztam a döntésem. Természetesen a tüske ott marad bennem emiatt. Hiszen nem azért mentem oda, hogy kiszálljak, de ebben idén ennyi volt. Egy megoldás van, talán pont 2026-ban, újra rajthoz kell állni az UB-n egyéniben! Szeretném megragadni a lehetőséget és megköszönni a Veolia támogatását. Köszönöm a sok figyelmet, a szurkolást és az érdeklődést. Gratulálok a Veolia csapatainak a szép teljesítményekhez!
Köszönet illeti valamennyi Veoliás futónkat, akik kitartásukkal és elkötelezettségükkel gazdagították az idei Ultrabalatont. Büszkék vagyunk rátok, és már most izgatottan készülünk a 20., jubileumi alkalomra!